Kókuszos almás lepény

Ez a lepény sem lepénynek indult. Eredetileg a már a blogon is posztolt banános palacsintát szerettem volna gofrisütőben kisütni, aztán mikor nem találtam a gofribetétet úgy döntöttem palacsinta lesz belőle. A palacsinta ötletemből nem tudom hogy lett lepény, de az biztos, hogy egy pillanatig nem bántam meg a cserét. A tésztában nincsen cukor, se más édesítőszer, egyszerűen csak gyümölcsökből áll. És mégis olyan édes! A tésztája puha és szivacsos, és a citromhéjtól és vaníliát nagyon finom illata van. Igazság szerint a legtöbb fűszert amit felsoroltam el lehet hagyni vagy kicserélni, de így mindent felhasználva egy komplex ízű finom gyümölcsös süteményt kapunk. Nagyon nagyon ajánlom mindenkinek, mert ez így tényleg nagyon nagyon finom!! Javaslom, hogy aki most kezd ismerkedni a cukormentes sütéssel az ezzel a lepénnyel kezdje, mert tényleg olyan, amilyennek lennie kell, ráadásul semmi beszerezhetetlen hozzávalót nem tartalmaz. Cukrot fogyasztóknak is bátran fel lehet szolgálni, mert nagyon jó. Tudom, mindegyik receptnél ezt mondom, de ez az almás lepény igazán nagyon nagyon finom, legközelebb nagyobb adagban fogom készíteni és tortaformában sütni.

Sajtmártás alatt sült karfiol

Ági blogján láttam a múltkor egy gyönyörű képet egy sajtos karfiolról, amit szerettem volna én is elkészíteni. Nem idegen számomra ez az étel, hiszen szoktunk hasonlót készíteni (talán az ilyen ételeket hívják csőben sülteknek?). Egy nagyon finom köretről van szó, aki esetleg nem ismerné, ami tökéletes kísérője lehet sült húsoknak, de magában is rettentő finom. Egyetlen negatívuma az, hogy rengeteg leve van, nem tudom, hogy miért. Nagyon finom a lé is, de nem tudom miért ilyen híg, hiszen a mártás maga sűrű. Mindenesetre ez senkit ne rettentsen el, mert ismétlem, egy nagyon nagyon finom ételről van szó. (Lehet hogy a liszt hiánya okozza ezt a "levességét".)

Tavaszi minestrone

Ez egy igazi tavaszi leves, amit tényleg csak szeretni lehet. A minestrone egy népszerű olasz leves, aminek a két alap vonása hogy rendkívül sűrű és tele van szezonális zöldségekkel. Ezen kívül kerülhet bele apró tészta és szalonna is, ezeket én most elhagytam, így is egy zseniálisan finom és tápláló levest kaptam. Természetesen a zöldségek tetszés szerint variálhatók, kiegészíthetők vagy elhagyhatók.

Banános epres smoothie

Van úgy, hogy az ember felébred és valami nagyon édesre vágyik. Gondolatban francia krémesek és cukorkák vágtáznak el a szeme előtt. Aztán amikor az álmot kidörgöltem a szememből, beugrott: diétázom. (Na pesze alap esetben sem indítottam volna krémessel a napot... de milyen szép lenne...) Szóval kicsámpáztam ahogy voltam kócosan a konyhába és összedobtam ezt a rendkívül édes turmixot. Én azt az állagot szeretem, amikor inkább kanalazzuk mint isszuk, természetesen ezen lehet változtatni kevesebb banán, több eper vagy több víz/tej hozzáadásával. Egy jó tanács: aki rögtön kelés után szeret fogat mosni az most halassza el ezt a rituálét reggeli utánra, mert a mentás íz bezavarhat az rendes ízérzékelésbe. 

Gyümölcsös joghurtos müzlireggeli

Szerintem a legtöbb ember az ilyen típusú reggelikkel úgy van, hogy a blogokon, vagy a szakácskönyvekben szívesen nézegeti a képüket, hiszen gyönyörűek, de a reggeli kapkodásában nem jut eszébe összerétegezni a hozzávalókat, inkább gyorsan bekap bár szem epret, egy müzliszeletet és bevág a táskájába egy kis doboz joghurtot és egy banánt. Úgy is persze finomak az alkotók, de egy egy nyugisabb reggel én ajánlom az összeállítgatást. Nem az a sok idő, inkább az, amikor az ember kényelmesen elhelyezkedik, átlapozza az újságot és ráérősen kanalazgatja ezt a finom, egészséges, édes reggelit. Természetesen cukor nélkül. 

Epres crumble (morzsasüti)

Nézzetek el nekem ennyi sznobizmust, egyszerűen a crumble-t nem tudom morzsasütinek hívni. Az crumble és kész. Az eredetét tekintve egy meglehetősen érdekes folyamat végkifejlete ez a desszert. Emlékeztek a Bounty pohárkrémre? Na az eredetileg gofri tésztának indult... :D van egy bevált gofri receptem amit nagyon nagyon szeretek. (Itt olvasható.) Ezt szerettem volna átalakítani, de nem igazán sikerült. A tésztát ahogy beleöntöttem a gofrisütőbe furcsán kihabzott és morzsásra égett. Na ezt a morzsát gyűjtöttem össze és szórtam az eper szemek tetejére és sütöttem meg crumble néven. A hátránya az, hogy az eper leve viszonylag gyorsan magába olvasztja a tésztát, úgy pedig annyira nem finom, így rögtön a sülés után meg kell enni. De egyébként nagyon jó ízű, a kókusz és az eper nagyon passzolnak egymáshoz. Aki szeretné hasonlóképpen elkészíteni ezt a sütit mint én, annak azt ajánlom, hogy a tészta kikeverése után (ami egy az egyben megegyezik a kókuszkrémmel) egy serpenyőben kevés vajon kevergesse, mint a császármorzsát szokás, hátha úgy darabjaira hullik. (Bár ez csak feltételezés.)

Csak azért mutatom meg ezt a receptet, hogy megmutassam nem mindig kell a romokat kidobni, finom sütikéket lehet belőle alkotni. :)

Testradír

Nem csak az arcbőrnek van szüksége időnként tisztításra (és most nem a szappan előnyeiről fogok beszélni) hanem a testnek is. Egy nagyon jó testradírt készítettem nemrég, a konyhában fellelhető alapanyagokból. Kicsit vicces, hogy egy cukormentes oldalon a cukrot reklámozom, de ez az egyik hozzávalója ennek a hatékony, hidratáló testradírnak. (Elvileg lehet egész mákkal is helyettesíteni, bár azt szerintem kár erre szánni...)

A kép innen való.