Epres crumble (morzsasüti)

Nézzetek el nekem ennyi sznobizmust, egyszerűen a crumble-t nem tudom morzsasütinek hívni. Az crumble és kész. Az eredetét tekintve egy meglehetősen érdekes folyamat végkifejlete ez a desszert. Emlékeztek a Bounty pohárkrémre? Na az eredetileg gofri tésztának indult... :D van egy bevált gofri receptem amit nagyon nagyon szeretek. (Itt olvasható.) Ezt szerettem volna átalakítani, de nem igazán sikerült. A tésztát ahogy beleöntöttem a gofrisütőbe furcsán kihabzott és morzsásra égett. Na ezt a morzsát gyűjtöttem össze és szórtam az eper szemek tetejére és sütöttem meg crumble néven. A hátránya az, hogy az eper leve viszonylag gyorsan magába olvasztja a tésztát, úgy pedig annyira nem finom, így rögtön a sülés után meg kell enni. De egyébként nagyon jó ízű, a kókusz és az eper nagyon passzolnak egymáshoz. Aki szeretné hasonlóképpen elkészíteni ezt a sütit mint én, annak azt ajánlom, hogy a tészta kikeverése után (ami egy az egyben megegyezik a kókuszkrémmel) egy serpenyőben kevés vajon kevergesse, mint a császármorzsát szokás, hátha úgy darabjaira hullik. (Bár ez csak feltételezés.)

Csak azért mutatom meg ezt a receptet, hogy megmutassam nem mindig kell a romokat kidobni, finom sütikéket lehet belőle alkotni. :)

Kenyér - hogy NE csináld

Tudom nem illik termékeket piszkálni, de úgy érzem helyén valónak, ha nem csak az örömökről, hanem a kudarcokról és a bakikról is beszámolok, hiszen a konyhában töltött idő nem minden esetben végződik happy end-del. Nálam főként akkor sül el balul a dolog, ha valami eseményre kellene sütnöm, vagy drága hozzávalókat veszek, mint ahogy most is.

Már egy ideje diétázom, de mégis hiányzik a kenyér. Mindenki azt mondja, hogy nem fog, hanem majd csak furcsállva fogom nézni az embereket, hogy ehetnek cukrozott fánkot és fehér kenyeret, de egyelőre még abban a fázisban vagyok, hogy nagyon vágyom egy puha pogácsára, vagy azokra a cuki kis fánkokra, amik minden éjjel kísértenek... Fehér mázzal, színes cukorkákkal... Hát igen, még nem vagyok hithű CH gyűlölő.