Tudom nem illik termékeket piszkálni, de úgy érzem helyén valónak, ha nem csak az örömökről, hanem a kudarcokról és a bakikról is beszámolok, hiszen a konyhában töltött idő nem minden esetben végződik happy end-del. Nálam főként akkor sül el balul a dolog, ha valami eseményre kellene sütnöm, vagy drága hozzávalókat veszek, mint ahogy most is.
Már egy ideje diétázom, de mégis hiányzik a kenyér. Mindenki azt mondja, hogy nem fog, hanem majd csak furcsállva fogom nézni az embereket, hogy ehetnek cukrozott fánkot és fehér kenyeret, de egyelőre még abban a fázisban vagyok, hogy nagyon vágyom egy puha pogácsára, vagy azokra a cuki kis fánkokra, amik minden éjjel kísértenek... Fehér mázzal, színes cukorkákkal... Hát igen, még nem vagyok hithű CH gyűlölő.
Sok szónak is egy a vége, a lényeg, hogy kenyérre vágytam, de a boltiaktól féltem, ki tudja, miket pakolnak bele és adják el szénhidrát csökkentett névvel... Elmentem hát a közeli paleo boltba, emlékeztem ugyanis, hogy árulnak ott CH és kalória csökkentett lisztkeveréket. A boltban egy kenyérlisztes terméken akadt meg a szemem, ami elég alacsony Ch tartalommal bírt, így megvettem. Eredetileg az ír parasztkenyér nyomán szerettem volna készíteni a liszt+kefir+szódabikarbóna hármasságát követve egy kenyérkét, de mint kiderült a keverékben már volt tojáspor és térfogatnövelő is. Gondoltam, hogy nem lesz egy nagy csoda, ezért hogy ehető legyen adtam bele 1 gerezd apróra vágott fokhagymát és egy csipet sót pluszba. A csomagolás azt ígérte, hogy víz hozzáadásával készül a kenyér így azt adtam hozzá, formába öntöttem és vártam, hogy mi lesz.
A sütőben szépen megdagadt, és kb. fél óra elteltével már a tűre sem ragadt semmi. Azért még kb. 5-10 percet hagytam a sütőben, míg a teteje szépen megpirult. Amikor kivettem a sütőből már éreztem egy kesernyés illatot, de nem volt zavaró, ameddig egy kis hűlés után ki nem bányásztam a tésztát a tálkából. Akkor megcsapott egy penészes, kávézaccos illat, a kenyér szaga. Rettenetes. Hát, ennyi belefér - gondoltam. A következő csalódás akkor ért, amikor elkezdtem felvágni. Mint a nedves homok, olyan volt az állaga, noha előtte úgy tűnt, hogy teljesen átsült. (a széle és az alja is megsült rendesen, a belsejét tűpróbával ellenőriztem) És akkor jött az íze: dohos, kávézaccos, nedveshomok íz. (még nem kóstoltam azt ugyan, de ilyen lehet.)
Próbáltam feldobni melegszendvicsként, de olyan erős az íze, hogy elnyomott minden mást. Kicsit jobban sikerült a kenyérlángosom, amiről hamarosan lesz recept, de egyébként rettenetes volt.
És hogy ebből a rizsatengerből mi a tanulság? Semmi. Nem mondom, hogy kerüld a kenyérliszt keveréket. Egyszerűen csak meg szerettem volna mutatni, hogy nem csak Te vagy olyan szerencsétlen, hogy kifogtad a rossz terméket (mennyi ilyet hallani, boldog boldogtalantól, hogy ilyen béna is csak én lehetek. Ilyen az én szerencsém! stb.), mással is előfordul. :)
Talán tanulságnak annyi, hogy óvatosan kell vásárolni (pláne ezeknél a liszteknél, amik egyébként igencsak drágák) egyszerre csak egy csomagot, hiszen ha nem tetszik az íze, akkor nem lesz gond a további zacskók felhasználása.
Mindenesetre a kenyérről nem mondok le, keresem a megfelelő receptet és lisztet, amit ki szeretnék majd próbálni. :) Ha valakinek van valami bevált trükkje vagy receptje, kérem, hogy kommentben ossza meg velem. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése