Nem is tudom szabad-e így neveznem ezt a valamit, hiszen fényévekre van Édesapám klasszikus lecsójától. Mégis valahol ebben az ételben a lecsó alapelvei érvényesülnek. Hogy mik azok? Friss ízletes zöldségek, lecsókolbász és minimális fűszerezés. Váncsa István a fejét fogná egy ilyen fatális megközelítés hallatán (érdeklődőknek ajánlom a Lecsótörténetét, különféle receptekkel tarkítva, az 1001 recept című könyvének függelékében olvasható), de szerintem mégiscsak erről van szó. A hagyományos lecsó lelke, a paradicsom ebből a kreálmányból hiányzik, azon prózai oknál fogva, hogy nem találtam itthon. Ahogy fokhagymát se. Vöröshagymát pedig nem volt kedvem aprítani, úgyhogy a lecsó vázát lényegében a cukkini és a kápia paprika adta, noha a magyar lecsólegendáriumban egyik sem őshonos. Az is különbözik a szokványos recepttől, hogy a kolbász nem karikákban kerül hozzá, hanem beirdalva pöffeszkedik a kvázi meleg saláta tetején. Nekem nagyon bejött ez az étel, az itthon kallódó alapanyagokat szépen összefogta, ráadásul rendkívül gyorsan elkészül.
Hozzávalók (1 főre)
- 1 db kápia paprika
- 1 db cukkini
- só, bors, egy kiskanálnyi szárított oregánó
- egy kiskanálnyi zsír
- 1 db lecsókolbász (az enyém 15 dkg-os)
Elkészítés
- A zöldségeket a zsír felén megpuhítjuk, fűszerezzük. Kitálaljuk.
- A virslit/kolbászt beirdaljuk, majd a serpenyőben a zsír másik részén megpirítjuk minden oldalról. A "lecsón" tálaljuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése