Nagyon nagyon szeretem a bablevest és bár rendszerint az egészségesebb habarással szoktuk sűríteni a leveseket, a bablevesnél mindig kivételt teszünk. Mielőtt rosszul lennétek, hogy rántást (és lisztet) akarok lenyomni a torkotokon azért elmondom EZ a rántás nem AZ a rántás. Egy CH diétába beilleszthető, finom, különleges ízű leves lesz a végeredmény. Ez a recept nem lesz annyira pontos, csak onnantól, ahogy eltér a családi recepttől. Ha diétázol, de a családod élni szeretné a "normális" életét tovább készítsd el ezt a bablevest, akár úgy, hogy egy kis adagot kiveszel belőle magadnak (mint most én), akár az egészet így diétásan készítsd el. Ez a leves (amellett, hogy laktató, finom, nekem az otthon egyik meghatározó íze) remekül felhasználja a Húsvétról maradt sonkát is. Kicsit hosszadalmas a leírásom, ez senkit ne rettentsen el, több benne a magyarázat, mint a tennivaló. ÉS még egy dolog: szabad hüvelyeseket enni PCOS-eseknek? Az internet szerint nem, az orvosom azonban azt mondta, hogy az összes zöldséget (beleértve a babot is) nyugodtan fogyaszthatom. Ha nem is mindennap, de egyszer-egyszer belefér a bableves.
Hozzávalók
- kb. 80 dkg száraz vegyes bab
- babérlevél, só, bors, fokhagyma, tetszőleges fűszerek
- tetszés szerint ecet és egyéb tartozékok
A rántáshoz (kb. 1 liter leveshez)
- 1 kiskanál pecsenyezsír
- fél vöröshagyma (a másik fele a másikba)
- 1 kiskanál pirospaprika
- 1 evőkanál tökmagliszt
- 3 evőkanál tejföl (tetszés szerint kevesebb)
- sonka (nálam kb 7-8 dkg)
Elkészítés
- A bablevest tetszés szerint elkészítjük, a sűrítés előtti pillanatig. Nálunk körülbelül ez így zajlott: Édesanyám este beáztatta a babot, másnap délben a habot leszedte, majd egy kicsit kiegészítve az áztatóvizet puhára főzte a babot sóval, borssal, vegetával, babérlevéllel. Amikor a bab megpuhult kivettem egy kis edénybe magamnak kb. 1 liternyi levest. A továbbiakban ezzel dolgoztam. A családi adag a hagyományos rántással készült.
- Egy lábosban a zsíron megdinszteltem a hagymát, hogy üveges legyen, majd hozzászórtam a pirospaprikát. Itt gyorsan kell dolgozni, hogy ne égjen oda a paprika (hajlamos rá). Hozzászórom a tökmaglisztet és addig folyamatosan kevergetve pirítom, míg illatozni nem kezd. Ekkor, a tűzről levéve felöntöm kb fél deci hideg (!) vízzel {meleg rántást hideg vízzel, hideg rántást meleg vízzel kell felönteni, így nem lesz majd csomós} és elkeverjük csomómentesre. Az egyetlen kellemetlen tapasztalatom az volt, hogy a lisztem jóval darabosabb, mint a sima búzaliszt, ezért vannak a levesben roppanósabb tökmagdarabok, de ez még pikánsabbá teszi az egészet. Na. A rántás kész, belekanalazom a tejfölt (ez egy elég brutál tejföladag, aki nem szereti így nyugodtan faragjon le belőle!) és csomómentesre elkeverem.
- A rotyogó levesből 1-2 merőkanálnyival hőkiegyenlítést végzek, vagyis a tejfölös rántásba keverek egy kevés forró lét, hogy ha majd a levesbe öntöm a rántást szebben el lehessen keverni. {Tojásos ételeknél van főleg erre szükség (pl házi vanília puding készítésekor) hogy a tojás ne rántottásodjon össze.}
- A levesbe aprítok tetszőleges mennyiségű maradék sonkát, majd berántom az egészet és így tejfölösen is felforralom. És kész!
Tapasztalataim
A leves nagyon finom lett, kellemesen sűrű állagúra sikerült. Az egyetlen gondom vele az volt, hogy a tökmagliszt egy része lesüllyedt a leves aljára. Ez nem volt zavaró egyáltalán, de mint jelenség azért megfigyeltem. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése